Irodalom

Balassi Bálint: Egy katonaének (részlet)                                   

5
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
       ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
       mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
       vagdalkoznak, futtatnak.

6
Ellenséget látván örömmel kiáltván
       ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
       szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
       űzőt sokszor megvernek.

7
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
       sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
       tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
       s fáradtság múlatságok.

8
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
       mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
       halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
   

   vitézül holt testeknek.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (részlet)

Mostan megnevelnünk kell az mi hirünket,
Avagy tisztességgel végeznünk éltünket;
El nem rontja üdő cselekedetünket,
Valamig világ lesz, és lát ember eget.

                        26.
Az is minekünk nagy tisztességünkre van,
Hogy maga ellenségünk szultán Szulimán,
Kit mi ha meggyőzünk, mint reménségünk van,
Világbiró császárt meggyőztük az harcban.

                        27.
Harcolnunk peniglen nem akarmi okért
Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,
Magunk tisztességéért és életünkért.

                        28.
Előbb halva lássa pogány eb testünket,
Hogysem elveszessük megszámlált kéncsünket,
Hogysem ő porázon hordozzon bennünket,
Szabadságunkkal eggyütt rontván hirünket.

                        34.
Ez a' hely s ez az vár légyen dicsőségünk,
Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk.
Mindenképpen emberek s vitézek legyünk,
Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.